Barátok, hülyeség, szerelem avagy az én kis életem

Nah most meg a felvételik miatt izgulok, mivel oszt.főnököm már az első nap erről dumált. Nem is attól félek, mint anya, hogy nem bírom az ottani tempót. Nem! Sokkal inkább attól, hogy nem vesznek fel. Pedig kítűnő és 4,6 között ingázok. De mégis parázok. Persze itthon is maradhatnék, de jobb sulit szeretnék. Az egyik osztálytárammal szeretnénk menni Egerbe. Menni is akarok meg nem is. Itt már mindenki ismer.Itt vannak a barátaim. Meg persze anya aki néha felhúz és olyankor mindig eldöntöm nem ide jövök tanulni. De nézük: éhes vagyok anya hozza, nincs itthon valami anya megveszi....Ott nincs valami nekem kell megvenni.Éhes vagyok???Csináljak magamnak kaját. Nos viszont máshol új élet, új barátok. Na mind1 még van 5 hónapom. Már alig várom a nyíltnapokat!! A pasim nem hív és nem ír. Kezd elveszni bennem az a kis szikra is.Meg a remény is kezd elhagyni..Mi lesz még az őszi szünetig???Fel se fog ismerni. A bnőm szakítani akar a pasijával mert újra megtetszet neki a volt szerelme. Lehet szemét leszek, de minek szakít a másikkal??? 150km-re innen nem igen tudnak egymásról. Egyik csak telefonon elérhető. Arra az egy hétre mire visszamegyünk meg ott lesz. Pedi sztem a távoli pasi szerelemes belé szal tőle csak jót kapna. Nah mind1 ő élete,ő tudja. Én visszamaradot meg nem akarok felszedni senkit, mert nekem ugye van pasim....Akit persze a legjobb bnőmön kívül senki nem ismer. Ráadásul beakartam íratkozni Dalma Dancre de egyik bnőm se akar velem beíratkozni. Egyedül meg nincs bátorságom....Pfff ennyit rólam. Pedig elhatároztam.........Majd meglátjuk. Amúgy nagyon uncsi volt az első nap.Már 11-kor itthon voltam. Bárcsak mindennap így lenne majd.......